Sokat tanakodtunk,mi legyen Tibikével
Most,hogy egy évig itthon maradok,azt szerettem volna,hogy ő se menjen a napközibe,hogy többet lehessek vele együtt.De be kellett látnom,hogy annyira megszokta a gyerekek társoságát,hogy hiányozna neki.
-Tibike,ezentúl itthon maradsz anyukával,jó?
-Jó.
-Vagy inkább mennél a napközibe?
Felcsillant a szeme és szaladt a kis fogashoz a kabátjáért.
Együtt mentem el vele,és megbeszéltem a dolgot az óvónővel.Beleegyezett abba,hogy Tibike csak délig marad ott.Az ebéd idő utáni déli pihenő rá már nem vonatkozik,és hazajöhet.
Itt most ujabb probléma merült fel,ki vigye a napközibe.
A nagypapára esett a választás.Ő szives örömest vállalta ezt a fontos megbizatást,hisz nem árt neki sem egy kis testmozgás,séta.
Amitől tartottam-bekövetkezett
Az egész család náthás.Dita egyik papirzsepkendőt a másik után dobja el,sajnos Dávidka is elkapta.
Na most,hogy már igy benne vagyunk,szépen végig kell gondolnom mi a teendő.
Először is:nekem nem szabad pánikba esnem,amikor éjjel hol az egyik ,hol a másik gyerekem kezd fuldoklani a sok váladéktól.
Másodszor:a kamillás gőzölés sokat segit.Egy nagyobb edénybe erős kamillateát főzök,egymás után föléje hajulunk,vastag törölközővel körülcsavart fejjel.Vagyis :inhalálunk.A kamilla göőze nagyon jótékony hatású.
Sokat játszunk
Most,hogy szobához vagyunk kötve,minden társasjátékot előszedünk.Tibike lassan kezdi megérteni,hogy a játékban az ember egyszer győz,máskor pedig veszit.
Eleinte mérgesen felugrott az asztaltól,ha ő vesztett,és sirva kiabált,hogy ő nem is játszik.
-Jó,nem játszol-mondtuk és összepakoltuk a játékot-Majd ha megokosodsz jelentkezzél,hogy fojtassuk.
A sarokba motyogott valamit maga elé,de hagytuk.Aztán fél ora mulva odajött az aszalhoz:
-Megokosodtam,mostmár folytathatjuk.
Megértette,hogy csak akkor játszunk vele,ha nem mérgelődik és nem vagdalodzik.
Remélem néhány nap és tulleszünk,az influenzán és minden a helyére rázodik az én kis családomban...