Igazi családtervezés volt.
Tavasz volt,és Dita kanyaróval szobafogságban volt.Az ötödik napon már mindent unta játékokat,a Buci babát,a televíziót,a szinesceruzáit...
-Miért nincs nekem kistestvérem?-fakadt ki szemrehányóan.
Összenéztünk Bálintal.
-Nagyon szeretnél?
-Hát persze-mondta felcsillanó szemmel-most lenne kivel játszanom.
Nyár elején aztán bejelentettem neki,hogy megrendeltük a kistestvért,
-Újév után meg is érkezik hozzánk.
-Miért nem előbb?Miért kell annyit várni?
Elmagyaráztam neki,hogy a kisbaba most még nagyon kicsi,és anyu hasában fog megnőni.Dita attol kezdve mindég nagyon figyelte a hasamat.
Nyáron a tengerparton,amikor magamra vettem a fürdöruhámat,izgatottan odaszaladt hozzám:
-Anyuci,már látszik a kistestvérke.- és végigsimitotta a hasamat.
Barátnőm megütközve nézte ezt a jelenetet.
-Csak nem mondtátok meg neki?-kérdezte rosszalóan.
-Miért ne mondtuk volna meg?Ez a világ legtermészetesebb dolga!
Így született meg február 11-én a kis Tibike,aki maholnap hatéves lesz.
Egy hónap mulva öten leszünk.Megrendeltük ugyanis a másik öcsikét vagyhugocskát.Dita hugocska után áhitozik,Tibi öcsit szeretne.Nekünk mindegy,de már nagyon várjuk,hogy itt legyen.
Tehát a kicsi jön
És jön az újév is,ami most-állapotomra való tekintettel-itthon,baráti körben ünnepelünk meg.
Bálint aggódott
-Fárasztó lesz neked a vendéglátás.
Én azonban kijelentettem,hogy elég erősnek érzem magam hozzá"Te tudod",adta megmagát a férjem.
-Majd olyasmit készitek,amit nem frissiben kell fogyasztani.Szépen apránként,minden nap készitek valamit.A bevásárlást például már ma megkezdhetjük....